Padlás
4 nagy érzelem, amiről beszélni kell a kisgyerekekkel
Mindannyian tudjuk, hogy a kisgyerekeknek gyakran nagy érzelmeik lehetnek, ezért is fontos, hogy pontosan tudjuk, hogyan beszéljünk az érzelmeikről, ami lehetővé teszi számukra, hogy megértsék saját érzéseik összetettségét. Valójában az érzelmek megismerése – és az, hogy miért éreznek úgy, ahogyan éreznek – ugyanolyan fontos, mint azok a dolgok, amelyeket az iskolában tanulnak majd.
Az érzelmek célja, hogy értelmet adjanak annak, ami bennünk és körülöttünk történik. Az érzelmek gyors visszajelzést adnak nekünk, amit a múltbeli tapasztalataink alapján használhatunk. Fiatalon azonban nincsenek korábbi tapasztalataink, amelyekből meríthetnénk – az érzéseink alapján reagálunk. Ahelyett, hogy az érzelmek hosszú listáját próbálnánk meghatározni a gyerekek számára, kezdjük inkább az alapokkal.
A bejegyzésben megtalálod a leggyakoribb összetett érzelmeket, amelyekből minden más érzelem ered, és azt, hogy hogyan beszélj róluk a gyerekeiddel.
- Düh
A düh a bosszúság, az elégedetlenség vagy az ellenségeskedés erős érzése, és ellentétben azzal, amit sokaknak tanítanak, a düh nem feltétlenül negatív érzelem. Ez ugyanolyan érzelem, mint bármelyik másik, és ha beszélünk róla, az segíthet a gyerekeknek jobban megérteni.
Azoknál a gyerekeknél, akik nagyon könnyen provokálhatók, ha egy játszótársuk elveszi a játékukat, a harag azért tör elő, mert beindul a harc vagy menekülés reakciójuk. Amikor a gyermeked hisztizik, üt, vagy valami helytelen dolgot tesz, akkor olyan ingerekre reagál, amelyek valamilyen fájdalmat vagy frusztrációt okoznak neki.
A düh irracionálisnak tűnhet, de egy olyan gyermek számára, aki még nem tanulta meg, hogyan szabályozza az érzelmeket, ez egy azonnali természetes reakció valamilyen rossz érzésre, amit érez. Mivel tudod, hogy a gyermeked viselkedése (a düh vagy az ellenségesség, amit mutat) valahonnan ered, beszéld meg vele, amikor történik, hogy megtanulja megnevezni az érzelmet.
– Azonosítsd az érzést
Mondd neki: „Úgy tűnik, nagyon dühös vagy”, és utánozd a dühösségre jellemző arcvonásokat. Fontos, hogy ne használj olyan határozott szavakat, mint például „Úgy látom”, az olyan szavakkal szemben, mint „Úgy tűnik”.
– Magyarázd el az érzést
Mondd neki: „Néha a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, és ettől dühösnek és idegesnek érezzük magunkat”. Ezután tanítsd meg a gyermekednek, hogyan fejezheti ki magát, amikor ezek az érzések jelentkeznek.
Gyakoroltasd a gyermekeddel, hogy mondjon valami olyasmit, mint például: „Nagyon nem szeretem, amikor kiveszed a kezemből a játékot”.
A negatív viselkedés – ütés, kiabálás vagy sírás, amikor dühösnek érzi magát – a mögöttes érzelem, amelyet még nem sikerült szabályozni vagy helyreállítani.
A gyermekednek szüksége van arra, hogy elmagyarázd neki, mit érez, mert ő maga nem tudja közölni; ezt nevezzük a gyermek érzelmi szókincsépítésének.
Hogyan könnyítsük meg a dolgokat?
Jó technika a gyerekeknek egy érzelem megtanítására, ha rámutatunk másokban. Amikor mesekönyveket olvastok vagy filmeket néztek, kérdezd meg a gyerekedet, hogy szerinte mit érezhet a szereplő? Ez nemcsak az érzelmi szókincset bővíti, hanem empátiára is tanít, vagyis arra, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe.
- Szomorúság
A veszteség, a szomorúság vagy a cserbenhagyás érzése a gyerekek számára igen fontos. A szomorúság akkor fordulhat elő, ha a gyermek fél, vagy ha valaki olyasmit mond vagy tesz, ami rossz érzéssel tölti el. A szomorúság lehet olyan érzés, amit akkor érez, ha hiányzik valaki (akár halál vagy távolság miatt), vagy ha valami fájdalmas dolgon kell keresztülmennie (például ha látja, hogy a szülei veszekednek). A szomorúság kialakulhat csalódás miatt is, amikor valami nem valósulhat meg.
– Azonosítsd az érzést
Amikor a gyermeked szomorú, nemcsak szomorúnak érzi magát, hanem szomorúan gondolkodik, és szomorúan fog viselkedni. A könnyek a legnyilvánvalóbb jelei annak, hogy gyermeked szomorú, de a gyerekek a szomorúságot más módon is kifejezhetik, például haraggal, elszigeteltséggel vagy akár ragaszkodással.
A szomorúság és a szomorúság mögöttes forrásának meg nem értése azzal a veszéllyel jár, hogy a szomorúság dühbe fordulhat át, ami aztán összeomláshoz vezethet. Ha minden alkalommal, amikor a gyermeked sír, megpróbálod megnyugtatni, csak kötést teszel a helyzetre ahelyett, hogy segítenél neki a probléma megoldásában.
A gyerekeknek olyan eszközökre van szükségük, amelyekkel képesek kimondani, hogy „Azért vagyok szomorú, mert…”, különben megtanulják, hogy az érzéseiket el lehet némítani, és nem tanulják meg, hogyan nevezzék meg a szomorúságuk valódi okait.
– Magyarázd el az érzést
Ha például a gyermeked elveszíti a kedvenc plüssállatát, és szomorúnak érzi magát, hallgasd meg őt, bármi is legyen az a mód, és hagyd, hogy a tetteidből lássa, hogy ott vagy neki, ha extra ölelésre van szüksége, vagy csak sírnia kell.
Normalizálhatod az érzéseit azzal is, ha megosztasz vele egy történetet arról, hogy te is átéltél egy hasonló veszteséget, amikor annyi idős voltál, mint ő. Legyél őszinte arról, hogy mennyire szomorú voltál, és mennyire sírtál. Beszélj arról, hogy mi segített neked a szomorú érzéseiddel megbirkózni.
A szülők gyakran próbálnak erősek lenni a gyermekeik előtt, hogy megmutassák nekik, hogy minden rendben lesz. A gyermek számára azonban valójában hasznos lehet, ha látja, hogy a felnőttek megfelelő érzelmeket mutatnak.
Nem baj, ha azt mondod: „Apa is szomorú”. Mutasd meg, hogy az érzelmeket nem kell megpróbálni elfedni vagy szégyellni.
Hogyan könnyítsük meg a dolgokat?
Kerüld el azt a buktatót, hogy azt mondod, „használd a szavaidat”, amikor a gyermek zaklatott, mivel ez nem ésszerű elvárás, amíg a kisgyermek még a korai szakaszában van annak, hogy megtanulja, hogyan kapcsolja össze a testi és lelki érzéseket az érzelmek szókincsével.
Jó ötlet lehet, ha készítetesz egy érzelemtáblázatot emojik segítségével, amelyeket minden gyerek szeret – és használd arra, hogy megtanítsd a gyereknek, hogyan ismeri fel azt, hogy az arckifejezések hogyan kapcsolódnak az érzésekkel. Vagy ha nem tudják megnevezni az érzést, amit éreznek, akkor mutassanak rá a hozzá tartozó arckifejezésre.
- Félelem
A gyerekek nem természetes módon félnek, de a félelem érzései a szorongásból és az aggodalomból erednek. Amikor a kisgyerekek félnek, az valamilyen szintű veszélyérzetet jelent. Egyes félelmek természetesek – a legtöbb gyerek fél az idegenektől, a sötétségtől és a szüleitől való elválástól.
De az, hogy minden nap gondtalanok legyenek, nem a norma. Lehet, hogy gyermeked hallott valamit a tévében, látott valamit vagy valakit, amitől kényelmetlenül érezte magát, vagy egy valós életbeli esemény ijesztette meg, például egy autóbaleset.
– Azonosítsd az érzést
Mivel vannak olyan félelmek, amelyektől nem mindig tudjuk megvédeni a gyerekeinket, például egy világméretű járványtól, mindenképpen erősítsd meg a gyermek aggodalmát a helyzettel kapcsolatban („Ez tényleg nagyon ijesztően hangzik”), ahelyett, hogy azzal bagatellizálnád el az érzéseit, hogy azt mondod neki, minden rendben lesz.
– Magyarázd el az érzést
Kifejezheted, hogy hasonló érzéseid vannak („Én is így érzek”), és megkérdezheted a gyermeked, hogy szeretne-e ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni.
És ha valójában nem tudod a választ? A legjobb, ha azt mondod, hogy megtalálod a módját, hogy többet tudj meg, és visszatérsz rá a válasszal. Néha az is segít, ha egyszerűen csak hagyod, hogy gyermeked szóban feldolgozza, mi zajlik a fejében. Néha a gyerekeknek egyszerűen azért van szükségük arra, hogy elmondjuk a dolgokat, mert túl nehezek ahhoz, hogy egyedül meg tudják tartani őket. Ha segítünk a gyermekünknek abban, hogy biztosak lehessenek abban, hogy bármikor van egy nyitott ajtó és egy hallgató fül, akkor ez lehet az a vigasz, amire szükségük van.
Hogyan könnyítsük meg a dolgokat?
Mivel egy kisgyermeknek nehezebb kifejezni a félelme gyökerét, a mesélés, a helyzetek eljátszása vagy a különösen ijesztő helyzetről szóló könyvek felolvasása segíthet a gyerekeknek leküzdeni a félelmeket.
- Féltékenység
A féltékenység zöld szemű szörnyetege már a 3 hónapos gyerekeknél is megjelenik. Ez egy könnyen érezhető és gyakran kifejezett érzelem – az anya megfogja egy idegen kisbabát, vagy a testvér ajándékot kap a születésnapjára -, de a féltékenység fogalmát nehéz megmagyarázni.
Bár gyakran úgy írják le, mint a bizonytalanság, a félelem vagy a vagyon vagy a biztonság viszonylagos hiánya miatti aggodalom érzését vagy gondolatait, lehet az elégtelenség, a tehetetlenség vagy a sértődöttség érzése is. A féltékenység érzései gyakran abban gyökereznek, hogy az egyén szükségletei nem teljesülnek. Kialakulhat a bizalom hiányából, és gyakran vezet a bizonytalanság érzéséhez.
– Azonosítsd az érzést
A féltékenység és az irigység szorosan összefügg, azonban az irigységnél azt akarod, ami soha nem volt, a féltékenységnél pedig az fenyeget, hogy elveszítesz valamit, ami már megvan, vagy legalábbis azt hiszed, hogy megvan.
Az anyagi féltékenység, irigység („azt akarom, ami neki van”), már kisgyermekkorban elkezdődik.
A kisgyerekek nem gondolkodnak kétszer, hogy elvegyenek-e egy játékot, amit szeretnének egy játszótársuktól. Szerencsére, amint a gyerekek nőnek, és elkezdik megérteni a társadalmi normákat, általában abbahagyják, hogy elvegyék társaiktól, amit akarnak – de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy vágyjanak vagy vágyakozzanak a többi gyerek javai után.
Próbáld meg a hangsúlyt az anyagi javakról a család által nyújtott nem pénzbeli gazdagságra helyezni. Mutass rá a pozitívumokra, hogy a hiányérzet helyett magabiztosságra váltson a narratíva.
Aztán ott van a szociális féltékenység, például ha a lányodat nem hívták meg egy pizsamapartira, ami bizonytalanság- vagy elégtelenségérzetet okoz.
A szociális féltékenységgel szembesülő szülők első szabálya, hogy soha ne becsüljük le a gyermekünk érzéseit.
Lehet, hogy számodra a menzán való ültetés miatti dráma nem jelent problémát, a gyermekednek ez a világot jelentheti. Ha a gyermeked elkezd beszélni arról, hogy mi zavarja, legyél megértő.
Próbáld meg azt mondani: „Megértem, hogy ettől kirekesztve érzed magad”. Ezután oldd meg a problémát azzal, hogy valódi javaslatokat teszel, amelyekkel segíthetsz a gyermekednek leküzdeni az irigykedő érzéseket.
A féltékenységnek van egy másik fajtája is a kisgyerekeknél, amely azt jelenti, hogy azt gondolja, hogy elveszít vagy elveszített valamilyen szeretetet, figyelmet vagy biztonságot egy másik személytől valaki vagy valami más miatt. Ez a legapróbb helyzetekben is megmutatkozhat, például amikor a gyermeked a legnagyobb szeletet akarja a születésnapi tortából egy barátja partiján.
Ha érvényesíteni és elismerni szeretnéd az érzelmét, akkor mondd azt neki: „Látom, hogy feldúlt vagy a torta miatt” és „Néha nem kapjuk meg, amit szeretnénk” – a kulcs az, hogy a következő mondatot soha ne kezdd a „de” szóval, mert ezzel hallgatólagosan érvényteleníted az érzéseiket. Ehelyett inkább az „és”-vel folytasd – „És az is normális, hogy a legnagyobb szelet tortát akarod. Ma a barátodnak adjuk, mert ma van a születésnapja”. Ezután helyezd át a hangsúlyt valami olyanra, ami boldoggá teszi a gyermeket, például kérd meg, hogy mondja el a barátjának, mennyire jól érzi magát.
Hogyan könnyítsük meg a dolgokat?
A legnagyobb hiba, amit a szülők elkövetnek, hogy azt mondják a gyermeküknek: „Nincs okod szomorúnak lenni” vagy „Ne sírj már”, mert ez nem segít azon, hogy a gyermeked már szomorú.
Ezzel csak még jobban beszűkíted az érzelmeiket, és azt mondod nekik, hogy ne mutassák ki, ahelyett, hogy azt mondanád, hogyan kezeljék.
