Padlás
Miért egyre nehezebb szülőnek lenni?
Egy nemrégiben végzett tanulmányban a szülők 6:1 arányban egyetértettek abban, hogy a szülői feladatokat ma nehezebbnek tartják, mint korábban.
Sőt, a mai anyukák és apukák elmondásaiból azt lehet levonni, hogy a szülők soha nem takarítják ki a házukat, soha nem szexelnek, soha nem olvasnak könyveket vagy folytatnak felnőtt beszélgetéseket, soha nem zuhanyoznak, és soha, de soha nincs egy percük sem magukra.
Ez lehet kissé túlzás, de nem jár messze a valóságtól.
Hogyan lehet manapság ennyire nehéz a szülői munka, amikor a gyerekek etetésének, öltöztetésének, védelmének és nevelésének alapvető feladatai soha nem voltak könnyebbek?
Nem feltétlenül arról van szó, hogy a családi élet olyan drámaian megváltozott az elmúlt néhány generációban. Sokkal inkább az, hogy döntő mértékben ugyanaz maradt – mert a csecsemőknek még mindig szükségük van arra, amire a csecsemőknek szükségük van -, miközben a családi életen kívül rengeteg lehetőség kínálkozik, és bővült az azonnal elérhető kielégítések sokasága is, amelyekhez képest a gyermeknevelés sokkal megterhelőbbnek tűnik.
Csak az utóbbi évtizedekben vált a szülővé válás valóban választássá. A történelem nagy részében ez adott volt: Gyerek voltál, felnőttél, megházasodtál, gyerekeid születtek, megöregedtél, meghaltál.
Ma már a „gyerekvállalás” szakasza teljesen választható (még akkor is, ha még mindig stigmával jár, ha valaki visszautasítja vagy nem képes rá). És úgy tűnik, a döntéseink árnyoldalai nagyobb súllyal nehezednek ránk, mint az elkerülhetetlenségek árnyoldalai.
Nézzünk néhány szempontot:
Állítsuk szembe a szülőséget mondjuk a munkával.
A legtöbb ember számára a munka nem lehetőség, hanem szükségszerűség. Lehet, hogy unalmasnak, frusztrálónak vagy kimerítőnek találjuk a munkánkat, de elkerülhetetlen. A hátrányai szinte univerzálisak, és amikor panaszkodunk a munkára, tudjuk, hogy az emberiség nagy része hasonlóan panaszkodhat.
Ezzel szemben a gyermekvállalás még azok számára is opció, akik erkölcsi kötelességüknek érzik, és erős vágyat éreznek rá.
Jelentős, de nem elkerülhetetlen változást jelent az életben, és ezért a terheit különösen nehéznek érezzük. A szülői lét élményét nem osztjuk meg mindenkivel úgy, ahogyan a kamaszok osztoznak kortársaikkal a serdülőkor viharaiban, vagy a nyolcvanévesek az öregedés küzdelmeiben.
A szülőséget önként vállaltad – és most együtt kell élned a következményekkel, amelyekre sokszor nem is számítottál.
A második fontos tény, a szülői filozófiák, egészségügyi irányelvek, nevelési lehetőségek és egyebek sokasága.
Szülőnek lenni ma már nem csak annyit jelent, hogy megszülünk egy gyereket, és felneveljük őt, hogy egy elfogadhatóan egészséges, írástudó felnőtté váljon.
A pozitív terhességi teszttől kezdve azt jelenti, hogy eligazodunk az egymásnak ellentmondó tanácsok szédítő sokaságában, szinte mindenről: mit együnk és mit kerüljünk a terhesség alatt, milyen fájdalomcsillapítót fogadjunk el (ha egyáltalán elfogadunk) a szülés alatt, hagyjuk-e, hogy a csecsemő álomba sírja magát, hogyan neveljük bilire, hány évesen menjen óvodába, átadjuk-e neki a vallásos hitünket, és ha igen, hogyan, hány évesen maradhat egyedül otthon, mennyi időt töltsön tévézéssel, testmozgással, olvasással.
Szerintem, nem kellene ennyi energiát beleölni abba, hogy milyen ételeket eszünk, milyen sorozatokat néznek, milyen videojátékokat játszanak, és mennyi időt töltenek ezekkel a dolgokkal, és milyen sportokat űznek, és milyen ruhákat hordanak, és hogy lyukasszuk -e ki a fülüket.
Volt idő, amikor az anyák csak úgy csinálták a dolgokat, ahogy a saját anyjuk tette, és kész.
Rengeteg hátulütője van ennek a fajta kulturális környezetnek, de el tudom képzelni, hogy az egyik hatalmas előnye az, hogy nem égetjük el a mentális energiánk felét azzal, hogy mindent megkérdőjelezünk, amit teszünk.
Végső soron örülök, hogy olyan korban élünk, amikor mindannyian szabadon szakíthatunk a hagyományokkal, és a magunk módján csinálhatjuk a dolgokat. De valahol meg kell húzni a határt.
Sajnos nincs jó kiút a dilemmákból. Természetesen a szülőknek át kell gondolniuk, hogyan táplálják, oktatják és nevelik a gyerekeiket, még akkor is, ha a mai választási lehetőségek sokasága miatt ezeket a döntéseket nehezebb meghozni, mint a korábbi generációk számára.
Talán a legjobb megoldás az, ha egyszerűen felismerjük, hogy a legtöbb szülő valóban azt próbálja tenni, ami a legjobb a gyerekeinek, és egy kicsit több kegyelmet adunk azoknak a szülőknek, akik másképp nevelik a gyerekeiket, mint mi a sajátjainkat.
